A magyar könyvtárosság etikai kódexét elfogadó szakmai szervezetek által megbízott

Etikai Bizottság

 

Budapest

 

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete levélben fordult az Etikai Bizottsághoz, melyben állásfoglalását kérte az alábbi kérdésben:

2009. február 6-án megjelent egy cikk a Népszabadságban a könyvtárakról, valamint az állománygyarapítás és -apasztás kérdéseiről Polcon porosodó kötetek címmel. A cikk kiemelt mondata:

„Egy felmérés szerint baj van a magyar könyvtárak állománygazdálkodásával: a kölcsönözhető könyvek fele nem forog. Milliárdok folynak el, pedig a könyvtárak kimutatható nyereséget is termelhetnek - állítja egy szakember.”

A riport alanya Mikulás Gábor, a Magyar Könyvtárosok Egyesületének tagja.

Az említett cikkben foglaltak – a tagság egy részének a Katalisten kinyilvánított véleménye szerint – ártanak a szakma társadalmi megítélésének.

 

Az Etikai Bizottság tagjai megismerték a Népszabadságban megjelent cikket és figyelemmel követték a Katalisten folytatott vitát.

 

Álláspontunk az alábbi:

Miközben a Bizottság a magyar könyvtárosság etikai kódexében elfogadott szabályoknak megfelelően tiszteletben tartja a vélemény szabadságát, az információhoz való szabad hozzáférés jogát (ld. etikai kódex 2., 3. §), megállapítja, hogy a Népszabadságban megjelent Polcon porosodó kötetek című cikk megsértette a valósághű tájékoztatás erkölcsi normáit. A szóban forgó cikk egy konferencián bemutatott informatikai eljárást, melynek szakmai összefüggéseit könyvtáros szakemberek még nem vizsgálták, úgy hozott nyilvánosságra, hogy az alkalmas volt a közvélemény megtévesztésére.

A szűk minta alapján felhozott példák az állományelemzés és forgalomelemzés egyik lehetséges módját mutatták be, ennek alapján azonban nem írható le az egész magyar könyvtárügyre vonatkoztatható következtetés.

A cikk írója ezt mégis megtette, s különösen sajnálatos, hogy mindez olyan társadalmi, gazdasági, politikai szituációban történt, amikor a könyvtárak anyagi kiszolgáltatottsága a szokásosnál nagyobb.

A könyvtárak hosszú évek óta kemény küzdelmet folytatnak a társadalomban élő könyvtárkép megváltoztatásáért, a szolgáltatások modernizálásáért, a világhálón történő 24 órás eléréséért, az olvasással küzdő fiatal nemzedék megnyeréséért. A könyvtárak, a könyvtárosok megítélése pozitív a társadalomban, létük fontosságát, szükségességét ritkán kérdőjelezik meg. Ezt a sokéves, lépésről lépésre felépített munkát próbálta lefokozni a cikk azzal, hogy közpénzek felelőtlen elköltőjének, pazarlónak állította be szakmánkat.

Sajnálatos, hogy a cikk hátteréül szolgáló információkat könyvtáros szakember, a Magyar Könyvtárosok Egyesületének tagja, Mikulás Gábor szolgáltatta.

Mikulás Gábor a nemzetközi és hazai szakirodalmat ugyan jól ismerő szakember, de a hazai könyvtárosi gyakorlatban már régóta nem vesz részt:elbeszélésékből, könyvtári konferenciák háttérbeszélgetéseiben elhangzott információk alapján tájékozódik, azokat gyakran egymással össze nem vethető, szakmailag össze nem hasonlítható összefüggésbe állítva egymással. Nem éli át azt a függelmi viszonyt, mely könyvtár és fenntartója között fennáll, s talán nem is érzékeli, milyen kényes egyensúly ez, melynek fennmaradásáért naponta küzdenek meg a könyvtárosok.

Félreérti a helyzetet: ha szakszerűtlen és pénzpazarló gyarapításról beszél, s kidobott milliókról, akkor a fenntartók nem a szakszerűség megkövetelésével, hanem milliók elvonásával fognak reagálni (akár igaz az adott könyvtár esetében a szakszerűtlenség, akár nem).

Mikulás Gábor súlyos hibát követett el, amikor egy vezető napilap újságírójának olyan, csupán saját koncepcióját tükröző, torz információkat adott, amelynek következménye lett a Polcon porosodó kötetek című cikk. Mint szakember, biztosan tisztában van azzal, hogy egy kisszámú minta alapján bemutatott szakmai probléma nem lehet azonos a teljes magyar könyvtárügy sarkalatosként megfogalmazott gondjával, s ebből nem következtethet a könyvtáros szakemberek közpénzeket szándékosan pazarlóan elköltő magatartására. Az egész magyar könyvtárügyre ugyanis inkább az a trend jellemző, hogy minimálisan csökkent csak a kölcsönzött dokumentumok száma (90%), nem változott a helyben használt dokumentumok száma (100%) és nőtt a regisztrált olvasók száma (119%) is  és a könyvtárhasználatok száma is (114%).

Véleményünk szerint az újságcikk a probléma egyoldalú beállításával, szenzációhajhász és igaztalan következtetéseivel, néhány esetben pontatlan hivatkozásaival széles körben ártott a könyvtáros szakmának, az újságíró vétett a 2007 októberében elfogadott Újságírói etikai kódex 4. § 1. pontja (Az újságíró és szerkesztő írásban, online alkotásban, műsorban valótlanságot nem állíthat, köteles a tényeket és adatokat az adott helyzetben elvárható gondossággal ellenőrizni) ellen.

Megerősítjük a könyvtáros szakmai szervezeteket abban a szándékukban, hogy a nyilvánossághoz fordulva, a valós összefüggések és eredmények bemutatásával erősítsék meg a közvéleményt abban: a könyvtárakra fordított közpénzek felhasználása célszerűen és hatékonyan történik. A cikkben említetthez hasonló, új informatikai módszerek kidolgozásának és alkalmazásának pedig éppen az a célja, hogy ebben segítsék a könyvtáros szakembereket.

 

Budapest, 2009. február 15.

 

Biczák Péter s.k., Virágos Márta s.k., Hangodi Ágnes s.k.

 

Vissza a kezdőlapra